Élet luxuskivitelben
(példa a státuszszimbólumra)
A gazdagok szeretnek lenézni a városra. A budai hegyekben álló házaik kőfalai mögé csak kevesen pillanthatnak be. Százmilliós villáik magányába szigorúan válogatott vendégeiken kívül csak kényelmük biztosítói léphetnek be. Az átlagpolgár legfeljebb bekukucskálhat.
Az Istenhegyen áll egy rózsaszínű ház, ablakaiból a Gellért-hegyre látni. Négy szintje csaknem ezer négyzetméter: kilenc szoba, hat fürdőszoba, kandallók, freskók, légbefúvásos fűtő- és hűtőrendszer, belső lift, márvány- és diófa burkolat. Kertjében úszómedence. Mindez 850 millió forintért. Ez az ingatlanpiac jelenlegi topajánlata. Az ingatlanos legendárium azonban őriz egy-másfél milliárd forintos árról is emlékeket. Ilyen üzlet azonban jó, ha négy-öt évenként köttetik egy-egy Budapesten. Valóságos forgalom inkább a 200-500 milliós családi házak piacán bonyolódik. Itt akár nyolcvan adásvételt is regisztrálnak évente. A fenti kategóriába tartozó ingatlanok átlagosan 200-400 négyzetméter alapterületűek, és Buda II., illetve XII. kerületében találhatók. A gazdagok nem alkudnak meg. Inkább évekig keresgélnek, mintsem a legkisebb engedményt tegyék. Az elvárások között előkelő helyen szerepel a ház jó beosztása, a több férőhelyes garázs – fűtött kocsifelhajtóval –, a legalább ezer négyzetméteres telek, a medence, a szauna, a fitneszterem, többszintes épületnél a belső lift, valamint a teljes automatizálás (elektromos redőnyök és kapumozgatók, központi porszívó, biztonsági és öntözőrendszer). Burkolatnak csupán a gránit, a márvány és a diófa elég jó. A beépített bútorok nem számítanak, azokat úgyis rögtön kidobják. A jelszó: No limit! Az ár nem számít.
A választék ennek ellenére meglepően szűkös. A csendes helyen álló, megfelelő alapterületű, jó külső és belső arányokkal bíró, minőségi anyagokat és építészeti megoldásokat felvonultató új építésű ingatlanra ugyanis vadászni kell. Gyakori hiba például a tágas étkező hiánya. Ilyen körökben ugyanis 16 terítékes asztalt szokás venni. Nem kívánatos továbbá a ma divatos amerikai konyha sem, a fogadások közönsége ugyanis ritkán kíváncsi a szakácsnőre. További kifogás a szűkös garázs, a sok szint és a vendégapartman, illetve a személyzeti lakrész hiánya.
A jómódúak szeretnek építkezni. A budai telekárak vetekszenek a házak vételárával, az építkezés költsége pedig ehhez adódik hozzá. Együtt kitesznek úgy egy-másfél milliárd forintot. S hogy mi épül ennyi pénzért? Luxus. Külső és belső úszómedence, oszlopos főbejárat, mosoda, két lift, szauna, kandallók, szobrok, edzőtermek, nappalik és amit csak elbír a képzelet. A terpeszkedő házakat magas kőkerítések veszik körül.
Egy elegáns fogadás nem a szalonban, hanem a kocsifeljárónál kezdődik. Ilyen körökben nem illik az estélyi ruhás hölgyeket lépőkövön feltipegtetni a kertkaputól. Az autóval kell felhajtani a főbejáratig, ahonnan a ház személyzete viszi tovább a kocsit. A belépőtől szobalány veszi el a kabátot, amit illik külön gardróbszobában elhelyezni. Ugyanitt szükséges egy vendégfürdő kialakítása, ahol a hölgyek megigazíthatják a sminkjüket. A konyhát tálalónak kell elválasztania az ebédlőtől. A család nappalija nem azonos a fogadások helyszínéül szolgáló szalonnal és így tovább.
Az exkluzivitás igénye a kerteken is tükröződik. Van, aki kétszázmilliót sem sajnál a telek rendezésére, az elültetett növényekre és a különféle berendezésekre, más külön fűtőrendszert épít ki a pálmafáig. A jómódúak nem szeretnek várni. A fa egyből érjen az égig, a fű pedig legyen selymes angliai pázsit. Azonnal. A kertek így nem alakulnak, hanem építik őket. Szó szerint: nagy lombkoronás fából, gyepszőnyegből, kövekből, előnevelt virágokból és cserjékből. Játszóteret, teniszpályát, kispályás focipályát vagy éppen uszodát is találhatunk.
A gazdagok természetesen szeretnek kényelmesen élni. A legideálisabb megoldás egy sofőr−szakácsnő házaspár alkalmazása, de nem hiányozhat a bejárónő, a takarítónő, a bébiszitter és a kertész sem. Kérésre házhoz jön a masszőr, a fodrász és a szabó.